Mielőtt igazán bele vágnánk, mindenképpen meg kell emlékeznünk Szepesi Gyuri bácsiról, az Aranycsapat krónikásáról. Aki millióknak hozta el a nagy meccsek hangulatát és adta át máig felejthetetlen kommentárral. Mondatai szálló igévé váltak és aki hallotta őt közvetíteni szinte a pálya szélén érezte magát. Gyuri bácsi nemrég töltötte be a 92.-életévét, és csodás életet mondhat magáénak. Lássuk hát, hogy lett az "Aranycsapat 12. játékosa" minden idők legjobb magyar szpíker-e!
1922. február 5. -én született Budapesten, Friedländer György néven.Édesapja Szepesváralján született, ezért vette fel a Szepesi nevet. 1945-től a Magyar Rádió munkatársa.A Testnevelési egyetemen tanult. Többek között volt a MLSZ elnöke, FIFA Vezető Testületének tagja. Több művet is publikált, hol társszerzőként hol egyedül. Az angyalföldi grundon ismerte meg közelről a futballt, mint minden fiú, abban a korban ő is nagy futballsztár akart lenni, de felismerte hogy a tehetsége kevés ehhez, így a pálya széléről tett meg mindent a magyar sport-ért.
Több kiváló sportolót is a barátjának mondhatott, és ezek a barátságok 60 éves távlatokon is túl mutatnak.
Szívvel lélekkel közvetített, így az őt halhatóknak felejthetetlen mérkőzéseket hozott, akár úgy is hogy, egy pillanatot nem láttak a meccsből. Együtt sírt és együtt nevetett a sportolókkal, hivatása volt neki mindez, nem pedig egy munka mint sok mai kommentátornak. Ezért marad szinte minden bejelentkezés felejthetetlen és örök.
Akkor tájt is előfordult, hogy egy mérkőzés nem volt izgalmas, a közönség csak ásítozott a mérkőzésen, de mindig volt egy ember aki tombolt a stadionban. Szerelmes volt, és még most is az. Bár barátait az idő vasfoga, el-el szólítja tőle, még mindig ott a csillogás a szemében.
Mint egy ifjú legény, aki első szerelmét éli meg.
Volt szerencsém találkozni vele, egy futó pillanatra. Buzánszky Jenővel ültek egy asztal mögött egy bevásárló központban és aláírásokat osztogattak. Nem tudtam a közelükbe férkőzni de láttam a csillogást, és ebben a megcsömörlött életunt világban, ezt a csillogást látni, melyet lehet csak én látok, mégis felemelő volt. Egy apró öröm, mely életem végéig elkísér majd.
De kissé elkanyarodtunk.
A futball mellett, persze minden magyar sport és sportoló is a kedvence. Egy szösszenet a nemrég elhunyt Gyarmati Dezsőről:
„Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen bal kéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.”
Talán, a legismertebb mondata egy 1969-es Marseille-i Világbajnoki pórselejtezőtől származik. Valódi szállóigévé vált:
"Jönnek a Csehszlovákok, jönnek a Csehszlovákok!"
Sokak ettől a mecstől számítják a magyar foci hanyatlásának kezdetét.
Végezetül egy válasza a Szombat c. folyóíratnak:
"Riporter: Mire vagy a legbüszkébb?
Szepesi: – Még ma is megismernek, szeretnek, ez jó érzés. Nagy öröm, hogy barátja lehettem Puskásnak vagy Papp Lacinak. A Guinness Rekordok oklevél mellett rengeteg hazai és külföldi kitüntetést kaptam. Én mehettem először a rádiótól külföldre közvetíteni egy Belgrád-Budapest focimeccset, 1946-ban. Büszke vagyok persze a fiamra és az unokámra is, akikért a feleségem nagyon sokat tett."
Ez végszónak is remek. Kívánok sok egészséget Gyuri-bácsinak és hogy láthasson még egyszer magyar válogatottat világversenyen!
Forrás: Wikipédia
